2010. augusztus 13., péntek

1. fejezet



Most .








Ez vagy 100 éve történt . Vagy több .Ki tudja már nem számolom . Azóta elköltöztem más lett a hajam , az alakom , a körülöttem lévő világ . Most már nem szoknyában és feltűzött hajjal rohangálnak az emberek . Olyan szavakat használnak amiket a régi otthonomban életemben egy veréssel büntettek . A legtöbb férfi szaga bűzlik a dohánytól , és az alkoholtól .
A nők , farmert hordanak és has pólót . Szerencsére a bálokat nem szüntették meg . ez az egy vigaszom van ebből a világból . Minden mást ami a régi gyönyörű független segítőkész múltat emlékeztette , elpusztították . Belenyugodtam hogy nem lehet már változtatni ezen a világon .Csakk attól még szörnyű mennyit változott és romlott a föld . A családom / barátaim úgy haltak meg hogy azt hitték meghaltam . De nem . Én élek . Vámpírrá váltam . Újra és Újra járom az iskolákat . Más - más városokban . Ma épp hétfő van . Iskola . - kinyitottam a szemem és ránéztem az órára . Reggel 6 . Kikászálódtam az ágyból , és elmentem zuhanyozni hogy felfrissüljek a nap előtt . Új Iskola már megint . Nem rég fejeztem be az előzőt úgy egy fél éve . Amint végeztem a tusolással , megmostam a hajam ittam egy kávét felöltöztem , össze pakoltam a táskám , és elindultam itthonról . Az ösztöndíjamból vettem meg ezt a nagy kertes házat ami közel van a tenger parthoz és az erdőhöz . Megérkeztem . Bementem az óriási rozsdás - barna kapun . Belül egy hosszú folyosó várt . Az első ajtó felett nagy szürke betűkkel volt kiírva :
INFORMÁCIÓK .
Belöktem az üveg ajtót és hangosan köszöntem .
-Hello . Lilienn Hapbern vagyok . új diák .
-Szia . Én Selin Pitsbig vagyok, de szólíts csak Selinnek .-mosolygott kedvesen . Fehér blúzt , rövid farmer szoknyát , és fehér topogós cipőt viselt .- A papírok itt vannak .-mutatott egy barna dél Kaliforniai tábla alatti polcra . Elvettem , és elköszöntem . Az ebédlő a torna terem mellett van , a torna terem meg lenn van az alagsorban . Legalább hűvös lesz .meg oda nem süt be a nap hála égnek úgyis kapucniba kell mennem mindenhova mert égeti a bőrt ha egy kis sugár is éri . Útközben sokan megnéztek mert az alkatom meg mindenem teljesen megváltozott és a legcsúnyább embert is a vámpírság gyönyörűvé változtatja .El kell ismernem a halálom előtt sem voltam valami csúnyaság , de most .... a hajam pipacs vörös , a szemem ég szín kék és fű zöld , vagyis ennek a keveréke . -Bementem az osztályba . Minden szem pár rám szegeződött . Elmentem pár padsoron és leghátulra ültem . Így ha hátra néznének akkor tudnám meg így az ablak elviszi előttem a frissítő emberi szagot . Mindenkinek más az illata valakinek túl édes , de van olyan akinek olyan erős a szaga mint az allergiásoknak a szegfű . A tananyagban nem haladtak nagyon előre így még a sok ismétlés árán is betudtam kapcsolódni könnyen .Amint az óráimnak vége lett elindultam az ebédlő fele . Csak beülök .Éppen hogy megérkeztem a túlzsúfolt terembe amikor , szurkoló lányok nagy zsivaja érkezett arról amerről jöttem . Mivel én középen álltam és csak 10 másodpercem van hogy eltaláljak az asztalomig , kajával a kezemben sietnem kellett . Felkaptam egy barackot és elsétáltam egy üres asztalig .
-Tigers ! Tigers ! Ügyesek okosak csak ők nyerhetnek ! Tigers ! Tigers !-kiáltották minden honnan .
a könyvem fölé hajoltam és elkezdtem tanulni . Azért van mit behoznom . Két perc múlva megint eluralkodott a csönd és már csak a villa és a beszélgetések ezrei hallatszódnak .
-Szia te vagy Lilienn nem ?- nézett lerám egy szőke hajú barna szemű fiú.
-Őőm igen én vagyok.-mondtam lesütött szemmel és kicsit zavartan . -A fiúnak különösen jó illata volt . Mint a méz és a csokoládé , csak keverve és egy kis fa héjjal leöntve ..-Na jó vissza az életbe !!
-Én Damon vagyok .Végzős . Csak új vagy gondoltam segítek . -mondta és közben egyszer sem pislogott. Állta a tekintetem .
-Oké. Köszi . -mondtam és újra a könyvem felé hajoltam . - ha még 2 percet kell mellette kibírnom meg halok . Nem kockáztat hatok .
-Bocsi mennem kell .- gyorsan becsuktam az ajtót és kiszaladtam . Túl édes volt az illata . Túl régóta nem ettem . Túl nem voltam kész ehhez .
-Várj !-szólított Damon . - Ma lesz egy buli kérlek gyere el !!-megfogta a kezem és hátra húzott hogy a szemébe tudjak nézni .
-Lehet!nem tudom de mennem kell !- kibújtam a kézszorításból és elrohantam az erdőbe enni valamit .

*ui: lécci komikat !! am ez sztem nem lett jó de nyugodtan kritizáljatok :) Puszi !!Bocsi az ilyen sokáig váratott frissel sietek :) puszi : Zoeey

2010. augusztus 7., szombat

Prológus



Csak egy perc .


( egy elhagyatott , száműzött élete .)



A tudat hogy bánthatsz másokat , hogy nem közéjük tartozol többé, felemészt , és örökké kínozni fog.




Az a bizonyos éjszaka előtt még egy átlagos tini voltam . Nagyon népszerű , ruháim gyönyörűek és megfizethetetlenek voltak . Menő barátok , és a gimi leghelyesebb sráca is meg volt. Azonban azon az éjszakán minden megváltozott . Barátnőméktől jöttem haza mert , Szüleim csúnyán összevesztek és nem bírtam otthon lenni . Emlékszem hátulról egy férfi követett . Elkezdtem gyorsítani , ő is vette a tempót . Beszaladtam az erdőbe , mert az otthonom távol volt és van egy rövidebb út ha átvágok az erdőn . Szaladtam egy olyan tíz percig , utána már hátulról nem hallottam a követőm cipő zaját . Nem lassítottam mi hamarabb otthon akartam lenni . Elbotlottam az egyik kiálló faágban a nagy sietségben . Valaki hátulról megfogta a hajam és felhúzott -Kiabáltam a fájdalomtól- a hajamat félre söpörte a nyakamból és mielőtt megtörtént volna amitől féltem egész életemben három szót suttogott a fülembe .
-Csak egy perc .



ui: kérek komikat:) Remélem jó lett de kritikáljáátok!!:D az első feji nem sokára kész emberek:D